Tiffany & Clay - Park

Tiff

Már egy jó ideje nem mozdultam ki otthonról, csak annyira, hogy elmenjen dolgozni, utána meg vissza. Na jó, meg talán annyi, hogy befizessem a leveleket. És, ráadásul már majdnem két hónapja nem láttam Tiffany-t. Lehet, hogy ez csak egy egyéjszakás kaland volt. Aztán meg sose lehessen tudni, az is meglehet, hogy pont ma fogok vele összefutni. Csak, ahhoz előbb el is kéne készülődni, mert egy szál boxeralsóban nem igen lennék nagy hatással rá. Vagy pont, hogy de. Egy farmert magamra kapok, egy éppen kézre eső pólót, majd a konyha felé megyek, ahova felrakok egy kis kávét. A pulton ülve várom, hogy készen legyen, és, amikor megszólal a kis csengő féle hang, beleöntöm a bögrémbe, és lassan elkortyolom. Amikor a végéhez érek, ahogy szokott lenni levágom a pultra, ahol már több tányér, pohár, bögre sorakozik egymás mellett, és visszamegyek a szobámba a cipőmért. Felkapom, elrakom a telefonomat a zsebembe, és elhagyom a házat. Nem tudom, hogy hova menjek, majd megyek, ahova megyek. De, ahogy magamat ismerem, beülök az egyik kézre eső bárba, megiszok pár felest, ne talán tán néhány sört, és megyek haza. Igazából most a levegőn kéne lennem, mert tegnap a sárga föld alá ittam magamat, ezt a fejem is érzi, mert reggel óta folyamatosan sajog. Nem igen szoktam berúgni, de ez most egy kivételes alkalom volt, a haverom bulija. És, mivel ő volt a házigazda, nem állhattam ellen, ittam egy kevéskét. Tarkóra tett kézzel sétálok végig az úton, és betérek a parknak a kapuján, és körbepillantok.
-Ezer éve jártam már itt. –mondom halkan, majd a zsebembe nyúlok egy cigiért. Meggyújtom, és egy mélyet szívok belőle, amitől rögtön megkönnyebbülök. Lassan sétálgatok a fák közt, közben a mellettem elhaladó szőke hajú lányok arcát vizslatom, hátha meglátom köztük Tiffany- t. Mondjuk, eddig nem volt szerencsém. Mondjuk, hogy őszinte legyek, nekem sosincs szerencsém. Ezért nem játszok pókert, csak akkor, hogyha már nagyon magamon kívül vagyok. És, mivel megtehetem, ezért nagy összegeket ajánlok fel, és, ezért azt hiszik, hogy nyerő lapjaim vannak, mindig nekem jut minden kis pénz is. Egyszer- kétszer már megjártam, de mindig visszaszereztem. Ez vagyok én. Egy padba ütközők, amire rögtön le is vetem magamat, majd elnyomom a cigimet és egy újabb szálért nyúlok.

Clay


Régen mozdultam már ki a házból. Jó azért dolgozni eljárok, meg egyszer-kétszer bulizni is, de már jó ideje ott sem voltam. Lassan két hónapja, hogy nem találkoztam már Clay. Jó tudom, hogy csak egy egy éjszakás kaland volt, de akkor is. Lehet, hogy hiányzik. Ma szerencsére szombat van és nem kellet dolgozni mennem. Kimásztam az ágyból, letusoltam, majd felöltöztem. Egy ingruha félét vettem fel, hozzá pedig egy egyszerű szandált. Hajamat megfésültem és úgy hagytam. Egy kis barna rojtos táskát felvettem, majd lementem a konyhába. Ittam egy kávét, ettem egy kis pirítóst, majd becsukva a házat, elindultam valamerre. Kocsmába nem volt most kedvem menni, se discoba.
Ezért, csak mentem tovább az utakon, míg elértem a parkhoz. Itt is rég voltam már. Ahogy mentem beljebb felé, figyeltem az embereket, hátha megtalálom Clay-t. Egy 15 perc séta után, kiszúrtam egy embert, aki háttal volt nekem és éppen cigizett. hasonlított Clay-re. Ahogy közelebb mentem hozzá, megláttam, hogy ez ő.
- Kérhetek egy kis tüzet, jóképű idegen? - kérdeztem mosolyogva tőle


Eme alkalommal ezt viselem: ruha

Tiff

A napjaim szokásosan unalmasan telnek, és, mint minden szombaton most is az ágyamban döglök, és várom a csodát. Egy alsónadrágban sétálgatok össze- vissza a házban, többször betérve a konyhába, hogy fel tudjam tenni a kávét. Hamar készen is van, gyorsan le is húzom, és a fürdő felé megyek, hogy rendbe szedjem magamat. Egy nadrágot magamra rángatok, felülre egy pólót, és a lábamra felkerül a sportcipőm, majd a telefonomat elrakom a zsebembe, és kilépek a házból. Nem tudom, hogy merre menjek, de az biztos, hogy nem fogok bárba menni, a tegnapi részegre ivásnak köszönhetően. Most inkább a friss levegőre vágyok. A parkoz érve előbányászok egy cigit a zsebemből, amit meggyújtok, és szívok belőle egy mélyet, majd az ég felé fújom a füstöt. A fák közt sétálgatok a velem szembe jövő szőkeségeket figyelve, de nincsen köztük Tiffany.
- Lehet, hogy fel kéne adnom. -nyomom el a cigit az egyik fának a törzsén, majd tovább kóválygok, mint gólyafos a levegőben. A kezemet a zsebembe teszem, a szememet a föld felé irányítom, és így megyek tovább, ameddig egy ismerős hangot meg nem hallok. Halkan felnevetek, majd megfordulok és alaposabban végigmérem a lányt. A homlokomat az övéhez döntöm, és mosolyogva belenézek a szemébe.
- Hiányoztál. -nyögöm ki halkan majd egy kisebb csókot nyomok ajkaira, ezután eltávolodok tőle és a zsebembe nyúlok az öngyújtó után kutatva. Kiveszem egy szál cigi kíséretében. Először a lányét gyújtom meg, majd a sajátomat.
- A hotelban zajlottakat valamikor megismételhetnénk. -mondom egy sunyi mosollyal az arcomon, majd a keze után nyúlok, kicsit közelebb húzom magamhoz, és megölelem, közben egy csókot adva a nyakára.

Clay


Láttam rajta, hogy örül nekem. Én is örültem neki.A homlokát az enyémnek támasztotta és mosolyogva a szemeimbe nézett.
- Te is! - mondtam mosolyogva, majd visszacsókoltam
Kivettem egy cigit a táskámból, majd miután Clay meggyújtotta, beleszívtam.
- Hmm... talán ha jó fiú leszel. - mondtam mosolyogva, közben kifújtam a füstöt.
Közelebb húzott magához, megölel és csókot nyomott a nyakamra.
- Mi újság a nagyvilágban? - kérdeztem tőle, közben elhúzódtam tőle és elindultam valamerre.
Egy 10 perc séta után, megláttam egy padot és leültem rá. Néztem előre, közben szívtam a cigimet, majd miután elszívtam ,egy újat gyújtottam meg.

Tiff

A házból kitérve gondolom végig a tegnap esti partit, mármint azt a kis részét, amire emlékszek. Nem mondom, jó buli volt, csak egy kicsit vissza kellett volna fognom a pia mennyiségéből. Lényegében arra se emlékszek, hogy hogyan jutottam haza. Mivel elég messze lakunk egymástól, de én mégis gyalog mentem. A lényeg az, hogy hazajutottam, nem? Mondjuk a legelfogadhatóbb megoldás az az, hogy a kevésbé ittas haverom hazavitt kocsival. Igen, ez lesz a jó megoldás. A gondolat menetemből már csak az zökkent ki, hogy majdnem nekimegyek egy fának. Körbepillantok, hogy tulajdonképpen merre is vagyok, majd amikor megállapítom, hogy a parkban vagyok, megyek tovább, mintha mi se történt volna. Egyre inkább csak a szőke lányok arcát figyelem, hátha meglátom köztük Tiffany-t, de eddig nem jártam szerencsével, talán később se fogok. Mondjuk, ezt megcáfolja a mögöttem sétálgató lánynak a hangja. Megfordulok, majd köszönés gyanánt csókot adok neki. A dns váltás megtörtént, majd csak állok és mosolyogva kémlelem az arcát.
- Hát én mindig az vagyok. -mondom mosolyogva, majd egy ölelés közepette egy csókot adok a nyakára.
- Semmi különös. -súgom a nyakába, majd amikor eltávolodik tőlem, szívok egyet a cigimből, leszórom róla a hamut, majd körbenézek, és csak azt veszem észre, hogy már rég itt hagyott. Mint egy jól nevelt kiskutya futok utána, majd amikor leül az egyik padra, elnyomom annak a háttámlájába a cigimet, és leülök mellé.
- Te, azért ennyire függő ne legyél. -mondom mosolyogva, majd előre bámulok a a fák közé.
- Mondjuk ezt mondom én, aki egy nap képes két dobozzal is elszívni. -mondom halkan felnevetve, majd átkarolom, és egy kicsit közelebb húzódok hozzá.

Clay



- No ki szólal meg! A láncdohányos. - mondtam neki, majd elnyomom a cigit.
Lehet le kellene szoknom a dohányzásról. Nem lesz ez így jó. Jó van pénzem rá, de akkor is. Jack sem szereti, hogy cigizem. De ha ideges vagyok vagy csak unatkozom, akkor rögtön az az első, hogy nyúlok a cigiért.
Le kell tennem mert ez nem lesz jó így. Ahelyett, hogy cigit vennék, helyette vehetek más dolgokat is.
Megfogadom, hogy le fogom tenni a cigit. De azért ma még elszívom ezt a pár szálat ami van a dobozba.
nem szólaltam meg, csak néztem előre és a járókelőket figyeltem.

Tiff

A fák közé bámulva megemlítem, hogy egy kicsit azért lejjebb kéne venni a dohány adagunkból. Vagyis, jobbára csak róla beszélek, de aztán magamat is szóba hozom, hogy ne sértődjön meg, hogy ilyet mondok. Amikor kiejti a száján a láncdohányos szót, majd halkan felnevetek.
- Ezt köszönhetem annak, hogy apám nagy ívből szart a fejemre, egy ideig füveztem is, azzal leálltam, így maradtam a ciginél meg a piánál. Miután anyám meg halt, csak a munkájával foglalkozott, velem nem. Mondhatni neki a munka jobban számított, mint a fia, és a lánya. Ha tehetném, visszamennék a múltba, és a mostani énemmel pofán vágnám egy lapáttal a régi, 16 éves kis Clayton- t. -mondom mosolyogva, és a zsebemhez nyúlok, ahonnan kiveszem a doboz cigimet, belenézek, és egy szálat kihúzok onnan, és rágyújtok.
- Szóval, félig apámnak köszönhetem, hogy ennyire félresikerültem. -fújom ki a füstöt, majd a lányra nézek. Na, pont a legjobb témát fogtam ki. Nem szeretek a régi önmagamról beszélni, hogyha megkérdezik, akkor rögtön elterelem a témát, csak kivételes embereknek mondom el. És Tiff ezek közé tartozik. Szívok még egyet a cigiből, majd elnyomom és eldobom.
- És amúgy, hogy vagy? -kérdezem, majd mosolyogva rápillantok, utána meg átkarolom.
- És mi történt veled azóta, hogy nem találkoztunk. -kérdezem ismét valami mosolyfélét csalni az arcomra. Nem igen sikerül, mondjuk kívülről nem tudom, hogy ez mennyire látszik.
- Amúgy, ha gondolod valamikor átjöhetnél hozzám inni valamit. -mondom, majd magam elé figyelve.

Clay



Figyelmesen hallgattam őt. Én sem vagyon valami szent gyerek, mert én is úgy 15-16 éves koromba kezdtem el dohányozni, hogy a szüleim mindig veszekedtek és sokszor apám nem aludt otthon. És hát hol vezethetném le az idegeimet, mint a cigi,pia,buli,drogok,pasik,szex. Aztán miután elváltak, még rosszabb lett. Nem jártam be a suliba, úgy öltöztem mint egy kúrva és úgy is viselkedtem. A bátyám is azért lett ilyen, mert elváltak a szüleim. 18 éves korom után, pedig összepakoltam és elszöktem otthonról. 1 év múlva követett a tesóm is és azóta itt élünk. Szóval megértem Clay-t.
- Hát meg vagyok. Kicsit nehéz napom volt tegnap, de túléltem. És te hogy vagy? -kérdezem mosolyogva
- Nem sok minden. Dolgoztam, buliztam egyszer-kétszer, aztán meg ennyi volt. És veled mi történt? -kérdeztem
-Ez nagyon jól hangzik. - mondom mosolyogva Hétvégén esetleg jó lenne?- kérdezem tőle
Ez tényleg jó lenne. Inni egy kicsit és bulizni egyet. Már jó ideje nem voltam sehol sem bulizni vagy valahol inni.

Tiff

Miután elregélem, hogy mi történt velem 16 éves korom óta, mosolyogva Tiffany- ra pillantok, és különféle kérdéseket teszek fel. Hogy van, mi történt az óta, hogy nem találkoztunk majdnem két hónapot. Mondjuk, azóta minden megtörténhetett. Lehet, hogy azóta már több pasival is volt kalandja, bármi lehetett. Mondjuk nem éppen Tiff- re vallana ez a viselkedés. Elmosolyodok, majd válaszolok a visszakapott kérdésemre.
- Hát, vagyok. -válaszolom gyorsan, és magam elé bámulok. Néha felnézek az égre, ahol azt várom, hogy nagy vihar felhők gyülekezzenek, de ezt várhatom egy ideig. Hawaii-n öröm, hogyha néha- néha, legtöbbször egy hónapban egyszer esik az eső.
- Én csak dolgoztam. Nem volt időm bulizni. Most van a Black Velvet- ben a csúcspont, annyian vannak, mint az oroszok. Aztán alig kaptam szabad napot. Hogyha meg egyszer kitudtam venni egy napot, hogy pihenjek, akkor is be rángattak, mert nem voltak elegen. -mondom sóhajtva, és ezután felteszek egy kérdést, amire, ahogy számítottam a válasz egy igen lett.
- Tökéletes. -mondom egy sunyi mosollyal az arcomon, majd egy röpke kis csókot adok ajkaira. Majd mint az órámra pillantok, észreveszem, hogy egy esőcsepp esik a kezemre. Felnézek, és felhők százai gyülekeznek az égen. Hogyha eső van, akkor abból csak is vihar lehet.
- Vagy, akár most is mehetünk. -mondom halkan felnevetve, majd felállok, és a kezemet nyújtom a lány felé.

Clay

Figyelmesen hallgattam és figyeltem, hogy mit mond.
- Nálam is ez szokott lenni. Ha eljövök egy nap szabadnapra, hogy pihenjek egy kicsit, visszahívnak, mert egyedül nem tudnak lenni. De utálom ezt ilyenkor. - mondtam
De utálom az ilyet. Nem tudnak ellenni egy délután egyedül nélkülem, mert bambák mindnyájan.
A válaszomon elmosolyodott, majd egy lágy csókot nyomott az ajkamra. Visszacsókoltam én is. Lenéztem a földre és láttam, hogy egy esőcsepp hullott a földre. Felnéztem az égre és láttam, hogy felhők ezrei gyülekeztek felénk. Nem szokott nagyon esni, csak ritkán, de ha egyszer elkezd, akkor ott tart vagy 2 napig is.
- Mehetünk! - mondtam mosolyogva, majd megfogom a kezét és sietve elindulunk a lakása felé, nehogy megázzunk.
Egy 20 perc alatt meg is érkeztünk. Beléptünk a házba, majd én a nappaliba leültem, ő meg bement a konyhába. Pár perc múlva, vissza is tért egy üveg borral és két pohárral.
- Te le akarsz itatni engem? - kérdezem huncutan elmosolyodva
Nem ellenkezem.Nyugodtan itasson le és azt csinál velem amit csak akar () .

Tiff

Miután mondja, hogy nála sincsen máshogy, akkor megkönnyebbülve elmosolyodok, és a felhőkre nézek. Hát, különösebben nem tűnnek olyan nagyon veszélyesnek, de, semmi sincsen kizárva. Amikor megemlíti, hogy a hétvégén jó lesz- e, csak rámosolygok, és egy enyhe csókot lehelek a szájár. Miután viszonozza, a kezemre pillantok, ahova egy vízcsepp esett. Felnézek az égre, és a felhők, az aranyos kis bárányfelhőkből egy egész fekete bárány sereg keletkezett. Egyre jobban csepereg, ezért felállok, és a kezemet a lány felé nyújtom, és, miután elfogadja, átkarolom, és lassú kocogásba kezdek. Még jó, hogy nincsen olyan messze a házam, a part mellett. Igyekszek gyorsan kinyitni az ajtót, mert közben ránk szakadt az ég, de, ez nem sikerül, mert egy rakás, ugyan olyan kinézetű kulcsom van. Lassan egy perc szerencsétlenkedés után megtalálom a jó kulcsot, és gyorsan kinyitom vele az ajtót. Rögtön ott áll az ajtóban a kutyám, mert tudom, hogy fél a dörgéstől, és fülét farkát behúzva néz fel rám, majd a felugrik, de a mellkasomat alig éri. Megpaskolom a fejét, majd lelököm magamról, és a lányt a kanapéra tessékelem.
-Mindjárt jövök, csak felveszek valami kevésbé nedves ruhát. –mondom a hasamra tapadt pólóra pillantva. Lerakom a kulcsomat az ágyra, és lerángatom magamról a vizes ruhákat, majd egy alsógatyát magamra veszek, és megtörlöm a felső testemet. Egy rövidnadrágot felveszek, de felülre nem szánok semmit. Egy törölközőt kiveszek a fiókból, és kisétálok a szobából, a lány felé nyújtva azt. A konyhába lépdelek, ahonnan előveszek két poharat és egy bort, majd visszasétálok Tiff- hez. Ledobom magam az ágyra, majd, amikor meghallom azt a mondatot, amit már egyszer hallottam, egy sunyi mosollyal az arcomon felsandítok a lányra. Felbontom az üveget, és teletöltöm mind a kettő poharat, az egyiket átnyújtva neki. Koccintok vele, ezután egy enyhe puszit nyomok ajkaira, és ezt követően gyorsan lehúzom a pohárban lévő italt.
-Amúgy hidd el, nem kéne ahhoz téged leitatni. –mondom, és csókokkal illetem a nyakát.
-És, szerintem egy ideig innen nem szabadulsz, az időjárást tekintően. –mondom, és egy sunyi mosoly jelenik meg az arcomon.

(A következőt már a lakásomra írd ^^)