we're just here to have fun - amandine && nana egy night clubban

Bármilyen furcsa is… imádtam készülődni. Szerettem felpróbálni több ruhát, mielőtt elment valahova, aztán kiválasztani egy cipőt, majd újra teljesen átöltözni, mert valami miatt nem mentek egymáshoz a darabok. És ezt körülbelül eljátszottam ma is úgy háromszor, ezáltal pedi az egyébként helyes kis lakásom egyszerre csak egy hatalmas ruhakupac lett, ahol lényegében semmi sem találtam. És persze ilyenkor jött az a cuki gondolat, hogy talán elkések. A fürdőszobából a piciny gardróbom felé rohanva rápillantottam az órára, és kellően megnyugtatott ahhoz, hogy ne essek át egy cipő halmon, ne verjem be a fejem, és valószínűleg így túl is éljem a mai napot.

Végül eljutottam odáig, hogy meg volt mit is fogok viselni, szóval már csak a haj, és smink hiányzott, amiben volt már annyi rutinom, hogy szinte pillanatokon belül elkészültem. És… mindent összevetve elég dögösen néztem ki abban ruhában. Bár igazából a mai estére nem terveztem semmit, attól még nem fogok csak egyszerű farmerben, meg valami pólóban menni. Meg különben sem azért vettem ennyi ruhát, hogy a szekrényben porosodjanak az idők végéig. Ez meg szerintem még egyszer sem volt rajtam, szóval épp itt az ideje felavatni. Gyorsan összekaptam a kistáskám, bezártam az ajtót, és percek múlva már a kellemes késő délutáni, már majdnem estinek mondható időben sétáltam.

Igazából azért jöttem, hogy gyalog, mert bőven volt még időm, hogy odaérjek, és nem is volt olyan messze a club, amit végül is kiválasztottunk, de így belegondolva talán hiba volt. Mármint… azt hiszem, jobb benyomást tennék, ha taxival érkeznék, viszont van, amikor nem igazán érdekel, hogy ki mit gondol. Meg az is furcsa, hogy vele megyek bulizni, mert… régebben nem bírtam. Vagyis, igazából csak zavart, hogy… mi is? És azóta én is változtam. Nem tudom pontosan megmondani, de volt valami olyasmi az újévi fogadalmamban, hogy mindenkinek adok egy esélyt, és még a végén lehet, hogy jól fog elsülni. Szóval… pozitív voltam.

- Szia– köszöntem neki mosolyogva, amikor már odaértem a klubhoz. Nem állt be a sorba, szóval elképzelhető, hogy még várunk valakit, vagy valami. Nyomtam három puszit az arcára, aztán picit hátrébb lépve végigpillantottam rajta. – Imádom a ruhád – jelentettem ki határozottan, és közben újra elmosolyodtam. – Várunk még valakit? – kérdeztem, ahogy körbenéztem hátha közeledik valaki felénk, és lassan végigfuttattam a tekintetem a hosszan kígyózó soron, ami valószínűleg ránk vár. De… végül is ez valahol hozzátartozik a bulizáshoz is, azt hiszem.

Furcsa gondolatok cikáztam a fejemben, amíg lassan a kiszemelt club felé igyekeztem. Amikor átkeltem az egyik útkereszteződésben az egyik autós rám dudált, a másikból meg hazafelé tartó munkások füttyögtek felém. Csak egy mosollyal megráztam a fejem, és a fülem mögé igazított hajjal sétáltam tovább. Jól néztem ki, és ehhez nem kellett kirakni semmimet se. Ez az, amit a mai kis fruskák képtelenek felfogni. Mert igenis lehet úgy jól kinézni, hogy nincs kint az egész melled, meg a fél picsád. Sőt… igazából így talán még kívánatosabb leszel, mert nem egy könnyen kapható, mindenre rávehető csitrinek tűnsz, hanem kicsit… rejtélyesnek. Mondjuk, most leginkább nem arra célzok, hogy én hogy nézek ki, mert ezen az estén tényleg csak szórakozni akarok, táncolni, meg kibulizni magam. Egyébként is nyár van, az meg erre való. Máskor amúgy sincsen arra időm, hogy ennyiszer kieresszem a gőzt, és most csak jól esik a kis lelkemnek, hogy ezt csinálhatom.

Mikor odaértem egy picit elbizonytalanodtam, hogy talán mégis azt a kevésbé elegáns ruhát kellett volna felvennem, mert ő sokkal hétköznapibb ruhába volt felöltözve, de… igazából most már mindegy. – Köszi – elmosolyodtam, amikor megdicsérte a ruhámat, és aztán csak vele együtt nevettem. Igen, tény, hogy kicsit furák leszünk egymás mellett, de amennyien ott bent lesznek, igazából lehet, hogy fel sem fog tűnni senkinek. – Wow… - elvigyorodtam, ahogy felmutatta a VIP jegyeket, és arra gondoltam, hogy kicsit naiv dolog volt azt hinni, hogy várunk valamit. Mármint… ő lényegesen gazdagabb, mint én, vagy a barátaim nagy többsége. Soron kívül jutunk be, csak egy-egy pipa a nevünk mellé, és máris bent vagyunk, mindent átjár a hangos zene ütemes ritmusa, az emberek táncolnak, érzed azt a jellegzetes füsttel keveredő, kissé alkohol, és talán izzadságszagú parfümmel telített levegőt, ami az ilyen szórakozó helyekre jellemző.

- Igazából nem szeretem ezt a számot – próbálom túlharsogni a zenét, de a hangom így is szinte erőtlen suttogásként hangzik, ezért ha nem igazán hallotta megismétlem még egyszer, hogy eljusson hozzá a véleményem. – Én benne vagyok – elmosolyodtam a számkérés gondolatára. Mikor még tini voltam imádtuk ezt csinálni. Főleg, mert mindenki túl gyáva volt, hogy odamenjen csávóhoz, aki a zenét csinálta, és élveztük, hogy így még inkább a figyelem középpontjába kerültünk.

- Minden rendben van, egyetemre járok, most már csak egy félév gyakorlat van hátra, és nagyon élvezem, szóval… - rámosolyogtam. – És igen, imádom Hawaiit, örülök, hogy végül is idejöttem Los Angeles helyett, mert egyébként az volt a másik útiterv, még régebben – miközben beszéltem a zene ritmusára kezdtem mozogni, és újból csak örülni tudtam, hogy nem tartozok azok közé, aki csak jelentős mennyiségű alkohol után tudják hasonlóan érezni magukat. Amúgy sem vagyunk túl jóban. Mármint az alkohollal.

Elnevettem magam a kérdésre és megráztam a fejem. – Igazából elég kényelmes – rámosolyogtam, és tovább táncoltam, amíg nem javasolta, hogy igyunk valamit, amire csak egy bólintással válaszoltam. Ahogy leültünk a bárnál, mintha picit halkabb lett volna a zene, és úgy éreztem, hogy hallom, ahogy az emberek beszélgetnek körülöttem. Ami… azért az eddigiekhez képest elég jó. – Én is ugyanazt – egy pillanatig elgondolkoztam, hogy mit is rendeljek, de a mojito elég jó lesz. Attól nem szoktam rosszul lenni, és nincs is benne annyi alkohol, hogy utána becsiccsentve valami olyat tegyek, ami nem a legjobb. – Igen, de… gondolom te nem – rámosolyogtam, aztán folytattam a társalgást. – És veled mi a helyzet?