Sav and Roxy ~ something to drink?

- Éééééés ennyi! Ebédszünet után élesbe vesszük – kifújom a levegőt, letörlöm a homlokomról az izzadság cseppeket. Istenem milyen meleg van itt; és még a megvilágítás is rátesz egy két fokkal, ma pedig alig ittam egy üveg vizet. És már egy óra. Csodálkozom, hogy nem ájultam el, bár kitudja lehet, hogy már megszokás. A szervezetem tudja, ha elájulok, plusz munkát kap, este vesszük fel az elmaradt jeleneteket, így az alvást elfelejthetem. És már vagy három napja csak három-négy órákra bóbiskolok el, meg sminkelés közbe egy órára. Még mázli, hogy Andrea, megérti, sőt néha gyorsan végez, és hagy nekem egy fél órát, hogy erőbe hozzam magam. Kevésen vannak, de néhány stábtag legalább figyel arra, hogy ne essek össze napközben.
Ám ahogy a büféskocsi felé közeledem, valaki elkapja akarom – Cameron elszánt tekintetével nézek farkasszemet, lehelete szinte érinti az arcom. Az ajkait összeszorítja, látom, hogy ideges ám nem adom meg neki az örömöt, hogy gyengének lásson. Farkasszemet nézünk egymással.
- Merre mész szépségem? Úgy volt, hogy együtt ebédelünk. – sziszegi a képembe, és kevés kell, hogy ne köpjem le itt mindenki előtt. Utálom a sajtót, utálom, hogy minden lépésemet követik. és utálom, hogy a menedzserem kitalálta ezt az kamu kapcsolatot, hogy nagyobb legyen az érdeklődés a filmünk iránt. Lehet, hogy hasznos, ám nem változtat azon a tényen mennyire, de mennyire utálom Cameron Wolbrock-ot. Beképzelt féreg.
- Bocs, de elment az étvágyam – vágtam a képébe, és kiszakítottam a kezem a szorításából, és összekaptam a földre esett szalmakalapom. Láttam, ahogy majd szétfeszül a dühtől, így hogy még egy kicsit idegeljem, lenéző mosoly kísértetébe hozzátettem; - édes.
Gyors léptekkel hagyom ott a színfalakat, és a part felé veszem az irányt. Noha ilyen cipőbe elég végzetes a homok közelébe menni, tudom, hogy az öltöztető megölne, ha mezítláb mászkálnék, tehát kilőhetem, hogy sétálok egyet, és kicsit megmártózom a tengerbe. Inkább marad a közeli bár; azt mondják igazán jó italt készítenek erre.
Mázli, hogy alig vannak páran, bár nem olyan nagy a forgalom erre, hiszen messze van a csúcsforgalomtól. Sőt, szerintem csak azok járnak erre akiknek valami rendkívül szükséges dolguk van, vagy engedélyük mivel valami öt kilométeres körzetbe az egész szakasz le van zárva. Akkor a hűhó, pedig alig egy hét múlva megyünk a dzsungelbe – már előre gyűjtöm a szúnyogok elleni szereket.
- Egy gint kérek. Vagy kettőt. –vágom le magam a bárszékre, és megmasszírozom az arcom. A sok stressz. Tuti tönkretesz.

Summer Nights; 391 szó; showtime ; sok szerettel ♥