Emma
Itt az ideje felkelni. Egyrészt a már rég fennlévő Nap sugarai kiégetik a retinámat, másrészt az ébresztőórám is vészjelző csipogással buzdít a nap elkezdésére. Bár egész délelőtt itt punnyadhatnék ebben a hatalmas ágyban, minden gond nélkül, de ha már idejöttem Hawaii-ra, legalább legyen is értelme. Plusz amúgy sem úgy küldtek el otthonról, hogy "menjél csak nyaralni, a cég ellesz nélküled is".
Általában az éjjeli szekrényemen tartok egy naptárt, ahova felírom az aznapra esedékes dolgokat. Mára csupán egy találkozó van felírva, az is csak délutánra, valamint a naphoz tartozó rublika legalján, hogy "Party hard". Halvány mosoly húzódik a számra, ezt a feladatot az ittlétem alatt párszor már teljesítettem. Az itteni fiatalok eszméletlenül őrültek, te jó ég már nem is tudom hányadik napja vagyok másnapos.
Utam először a zuhanyzóba vezet, majd kiérkezvén megcsodálom nyúzott arcizmaimat a tükörben.
- Hétvégén ki nem moccansz, te állat.. - bököm oda vádlóan a tükörképemnek, majd felkapok egy sötét farmert a kék inggel párosítva, amit már itt vettem. Nem ártana falatozni egyet, a törzshelyem helyett most találomra kommandózom majd be valahova. A megbeszélésemig rengeteg időt el tudok még fecsérelni.
Kint száz ágra süt a Nap, ami kisebb fejfájást kelt bennem, de a napszemüvegem némileg hárítja a kínt. Amint tudok betévedek az első étkezésre alkalmas helyre. Hawaii-on szinte alig tudom megkülönböztetni ezeket a helyiségeket. Ugyanazok a szoknyák, a virágminta, a koktélok, a zene.. egyszerűen nagyon penge.
Álmélkodásomból egy női hang zökkent vissza a jelenbe. Éppen hogy csak hátrapillantok, már el is száguld mellettem a bige.. Úgy látom bal lábbal kelt fel. Aztán észreveszem, hogy hová is tart. Gondolom nem ő a klub legkedveltebb pincérnője. Mindegy, a legjobb lesz, ha elnézem neki és leülök egy asztalhoz. Nem mindenkinek telnek rózsásan a munkanapjai.
Éppen böngészem az itallapot, amikor megérkezik a pincérnőm. Önkéntelenül is széles vigyor terül el az arcomon, amikor felismerem, hogy az előbbi lány az. Lekapom a napszemüvegem és az ingem zsebébe csúsztatom. Lehajolok a tolláért és felé nyújtom. - Tessék, Morgó! - kacsintok.
- Hadd találjam ki! Te, mostanában nemigen kaptál fizetésemelést az ilyen viselkedésért. - a mosolyom még mindig nem csillapodott, a nő is kezd elpirosodni, érzi ő, hogy most a legszívesebben eltűnne innét és vissza se nézne.
- Cseppnyi jóindulatot kérek, köretnek udvariasságot. - elégedetten tapsolok egyet, majd komolyra fordítom a szót, elég volt az orra alá dörgölni. - Ezek után kíváncsi vagyok, hogy mit ajánlasz, kedves... - hogyishívják, a ruháján nincs kiírva.