Cressie & Clay

Cressie

Egy kicsit el kell szabadulnom az otthoni teendőktől, ezért egy kicsit lemegyek a partra. Felkapom magamra a fürdőgatyámat, egy törölközőt, naptejet, innivalót és némi kaját. Az egyik ingemet kiválasztom, felveszem majd ez után az egyik shortomat is magamra rángatom. Belebújok a papucsomba, majd kilépek a házból. Bezárom kulcsra magam mögött az ajtót, megsimogatom a kutyám fejét, és a telket is magam mögött hagyom. Elindulok lefelé a part felé, ami nem is tart olyan sokáig. Leterítem a törölközőt, ráülök, majd kigombolom az ingem összes gombját. Körbenézek, de rajtam kívül csak szétszortan lehet embereket látni. Elkapok egy energiaitalt a táskámból, felnyitom majd egy nagyot kortyolok belőle. Ezzel már a negyedét letudtam az italnak, majd egy cigit is előbányászok a tatyóból, meggyújtom, majd elkezdem szívni. Ez körülbelül öt percig tart, majd egy két perces ülés után leveszem magamról az inget, a gatyát, majd elindulok a víz felé. Hamar bele is vetem magamat, és lebukok alá. Egy jó pár percet úszok, majd visszanézek a cuccaim felé, majd körbe a parton. Csak én vagyok bent a vízben, de annyi baj legyen. Ezután visszafelé megyek a part irányába, majd amikor odaérek, rögtön kimászok, és a cuccok felé vetem magam. Ledőlök a törülközőre, felkapom a napszemüveget, majd megtörölgetem a kezemet és a telefonomért nyúlok, hogy volt- e nem fogadott hívásom. És jó, hogy elővettem, mert apám hívott, akivel már vagy ezer éve nem beszéltem. A fülemhez rakom a telefont, majd egy kis idő múlva felcseng apám rekettes hangja.
-Heló Clay. Csak azért hívtalak, hogy hogy vagy, csak nem vetted fel a telefont. –hallom, majd felülök, majd válaszolok.
-Cső apa. Igen, a vízben voltam ugyanis a parton vagyok. Én meg vagyok, és arra mi van? –válaszolom, majd egy kérdést is társítok mellé.
-Hát én meg vagyok, de sajnos most le kell tennem, mert keresnek a másikon. Szevasz fiam, és majd hívlak. –mondja, de még mielőtt bele tudnék szólni, leteszi a telefont. Megrántom a vállamat, közben arra gondolva, hogy ennek igazából mi értelme is volt. Visszadőlök a törölközőre, majd csak élvezem a nap sütését.

Clay ♥

- Főnök, végeztem, mehetek? A jövő havi programtervek az asztalán, az haviak pedig a fiókban, kategóriánként felosztva. – szóltam be az ajtóban állva Sarahnak. Imádom ezt a munkát, egyszerűen tökéletes, és olyan emberekkel találkozom, akikkel amúgy nem biztos. Olyan kapcsolatokat építettem ki az elmúlt év alatt, amik még nagyon jól jöhetnek, ha tényleg a rendezvényszervezés az, amit csinálni akarok. Mikor intett, mosolyogva megfordultam és felkapva a cuccom a hotel aulája felé vettem az utam. Még reggel letettem a fürdőruhám meg a törölközőm, mert feltett szándékom volt teljesen és véglegesen sötétbarnává válni. Köszöntem Elliotnak, és már úton is voltam a part felé.
Vannak ott kis öltözők, tudod ugye? Na azokat rühellem a legjobban az egész világon. Kicsik, büdösek, tele vannak szőrszállal, ám most mégis be kell mennem, mert voltam olyan okos hogy nem öltöztem át a szállodában. Na mindegy, csak legyek túl rajta. Ultra gyorsan pakolom le a ruháimat, kapom fel a bikinimet, és már ki is rontok a kis fülkéből. Nem is lehet benne rendesen elférni. Borzalmas! Fúj. Simán csak hányingerem van tőle. Komolyan kérvényezni fogom az önkormányzatnál, hogy újítsák fel ezeket a valamiket, és tegyenek bele egy csomó luxusholmit. Hmpf…na jó, kitomboltam magam, most már csak társaság kell. Körbepislogok normális emberek után nézelődve, és megakad a szemem egy napon heverésző alakon. Gonosz mosolyra húzom a szám, és elindulok felé. Nem akarom én bántani, csupán kicsit megijeszteni. Amint odaérek mellé, és a csípőjére ülve, felé hajolva elkiáltom magam.
-Cápaaaa! – nevetem el magam, majd legördülök róla, és inkább mellé telepedem. Clay…nos, ő Clay. Imádom, olyan mintha a testvérem lenne, vele bármikor el lehet hülyülni, vagy embereket szivatni, akármit. Mindig fel tud vidítani, és ezt nagyon tisztelem benne. – Szia, na hogy vagy? Régen láttalak. – mosolygok rá, és elővéve a napolajat elkezdem bekenni magam.

Cressie

Végre megszabadultam a főnöktőmtől, a folyton a fülembe visítozó rendelőktől, hogy ezt meg azt kér. Attól még, hogy neki nem százas a füle, engem nem kell megsüketítenie miatta. Most kiélvezhetem ennek a helynek az igazi szépségét, mert eddig nem igen tudtam, a munka miatt, és amikor meg szabin voltam, akkor is otthon aludtam egész nap. De erőt vette magamon, hogy lemerészkedjek a tengerhez, ugyan is én is itt lakok körülbelül két perce, magyarul a parton lakok. És csak az ablakon keresztül vizslattam a vizet. De, hogy őszinte legyek, jó kint feküdni, és semmivel se foglalkozni. Egy pillanatra lekapom a szemüvegemet, mert ajtócsapódást hallok, körülnézek, de senkit se látok. Megrántom a vállamat, visszaveszem a szemcsit, majd élvezem tovább a napot. Egy pillanatra elalszok, forgolódok, majd ismét a hátamra fekszek. Majd csak annyit érzek, hogy valaki rám ül, és ordít valakit. Rögtön felpattan a szemem, majd a mellettem fekvő lánykára tekintek.
-Hát körülbelül olyan nehéz is vagy. –mondom mosolyogva, majd lekapom a napszemüveget, a táskámba dobom, majd rágyújtok. Egy mélyet szívok belőle, ezután megkönnyebbülten fújom ki a füstöt.
-Én megvagyok, végre elszabadultam a bárból. Nagy nehezen, de sikerült meggyőzni a főnököm, hogy had vegyek ki szabit. Na, és te hogy vagy? Máris végeztél? Ezzel egyet értek. –mondom a jobb oldalamra feküdve, hogy lássam a lányt. A cigit minél gyorsabban elszívom, majd az összepasszírozott csikket eldobom. És most nem foglalkozok a „szemetelni tilos!” szabállyal. Legalább a szemét összeszedő emberkéknek lesz munkájuk. Átfordulok a másik oldalamra, de csak azért, hogy két üdítőt ki tudjak venni, az egyiket mosolyogva Cressie felé nyújtom a másikat meg felbontom, és lassan belekortyolok.