Cressie Bloom picurka kastélya

- Mennyi ? - hitetlenkedve kérdezek vissza és nézek a pénztárgép kijelzőjére. Nem értem, hogy három zacskó M&M's cukor, tíz tábla csokoládé és majdnem egy kiló gumicukor egy kis kólával és fantával fűszerezve, hogy kerülhet ennyibe. Márpedig, ahogy gyorsan összeadom fejben az árakat, valóban a kijelzőn virító szám körüli ár jön ki. Felháborodva nyomom a nő kezébe a pénzt, és dühösen kapom fel a zacskókat, majd kiviharzok a kis boltból. Nem értem, hogy minek kellett a kedvenc boltomban ennyire felemelni az árakat ?! Édes Istenem, ha az ember a vész édesség készletét tölti fel, akkor legalább ne zsákmányolják már ki.
Puffogva indulok haza és átkozom magam, hogy mi a fenéért nem autóval jöttem. Egy bő fél óra innen az út gyalog hazáig. Szidom az egészséges életmódot akaró énemet, aki miatt inkább választottam a friss levegőn való sétafikát, minthogy beültem volna a kocsiba és tíz perc alatt megjártam volna a boltot. Hogy minden a lehető legjobb legyen, hűvös szél csap az arcomba és arra leszek figyelmes, hogy felettem elképesztően ronda szürke felhők takarják el a napot.
- Remek, baszki , remek - sietősebbre veszem a lépteimet, de hiába pár perc múlva olyan, mintha dézsából öntenék. Veszek egy mély levegőt, benn tartom tíz másodpercig és próbálom kizárni a tényt, hogy szakad az eső, még huszonkettő és fél perc kell ahhoz, hogy hazaérjek illetve, hogy kidobtam egy rakás pénzt egy csomó édességre és még sört is elfelejtettem venni. Nem nagyon jön be az önnyugtatás, de legalább bevillan a fejembe egy ötlet. Mintha, mintha a közelben lakna Cressie. Hirtelen meg is feledkezem arról, hogy még az alsónadrágom is csurom víz. Lázasan töröm a fejem, hogy vajon merre lakhat pontosan. Próbálom előkotorni azokat a halvány emlékfoszlányokat, amik arról a bizonyos mámoros éjszakáról maradtak, amikor először jártam nála. A sarkon van egy piros ház, erre tökéletesen emlékszem... Elindulok valamerre, hátha megtalálom az egyetlen kiinduló pontot. Úgy tűnik Fortuna mégsem hagyott el teljesen. Lassan megpillantom az undorító piros házat a sarkon, majd tovább sétálok és végül valami ismerős érzés fog el az egyik ház láttán. Mivel másra nem tudok hagyatkozni csak erre a kósza bizsergésre a gyomrom tájékán, hát becsöngetek és reménykedek, hogy Cressie fog ajtót nyitni. Voilá. Csak tökéletes az emlékező tehetségem. Vagy mim.
- Ó szia, Cressie - a lehető legelbűvölőbb mosolyomat villantom az ajtóban álló lányra - Bemehetnék amíg eláll az eső ?

Felsóhajtottam, és megdörzsöltem a szemem. Stella felpattant az ágyamra, és dorombolva összekucorodott az ágyamban. A nap kitartóan próbált átjutni a sötételőfüggönyön, de a sötét anyag kitartott. Kora délelőtt volt, a tegnapi este viselt ruháim szanaszét hevertek a lakásban. Késő este estem haza, fáradtan, büdösen a sok cigi füsttől, amit rám fújtak, és igazán nem vágytam semmi másra, csak bezuhanni az ágyba.
Kimászok az ágyból, és magamra kapva a köntösöm a konyhába megyek. Stella nyávogva rohan utánam, biztos nagyon éhes már szegény. Nem szeretem az állatokat, de mikor őt megtaláltam ázottan, koszosan, egy sötét utcában, valahogy azonnal beleszerettem. Kiveszem a macskakaját a szekrényből és a tálkájába töltöm, mire boldogan kezdi el csócsázni, békésen lengetve a farkát. Elmosolyodom, és kitöltöm a kávét a csészémbe, majd az ablakhoz lépek. Imádom, a kávéfőzöm, igaz hogy régi cucc, de isteni finom kávét csinál. És ez fontos mivel a kávé lételemem, és akik hozzám járnak, szintén imádják a kávémat.
Tegnap este óta még csak nem is zuhanyoztam. Nem tudom, mikor érhettem haza, későn, talán már hajnalban. Belenézek a fürdőszobatükörbe, s végigsimítok az arcomon. A szemeim karikásak, a sminkem lefolyt. Borzalmas, de majd mindjárt rendbe hozom magam. Levettem a fehérneműt, és beálltam a zuhany alá. Imádtam, ahogy a vízsugár az arcomba folyt. Valahogy mindig itt jutnak eszembe a nagy gondolatok, és zuhanyozom vagy harminc percig, és aki esetleg jönne meglátogatni…nos legyen elég, hogy sűrűn van vendégem, akiknek saját kulcsuk van. Hátrahajtom a fejem, és hagyom, hogy a forró víz végigfolyjon rajtam. Sosem volt gondom a testemmel, már az iskolában is kihasználtam, amim volt, sosem a szendeségemről voltam híres. Végigsimítok a hajamon, és veszek egy mély levegőt. Ilyenkor mindig kikapcsolok, nem érzékelem a külvilágot. Csak sajnos a csengőm ezt nem így gondolja. Mivel a leghangosabbra van állítva minden gondolatomon keresztülvág és el se hallgat, ott visszhangzik a fülemben. Éljen.
Kilépek a zuhany alól és magamra csavarva egy törölközőt, úgy ahogy vagyok, vizesen, csöpögve az ajtóhoz megyek és kinyitom.
Hát, nem kicsit lepődtem meg. Egyrészt zuhogott az eső, ami fura, másrészt az még furább, hogy Ben állt előttem, csupa vizesen, kiskutyamód mosolyogva. Bár ő ezt lehengerlőnek mondaná, szerintem kiskutya.
- Nocsak, mi szél hozott. Gyere bentebb, kapsz törölközőt is, csak felkapok valamit. – mosolyodom el, és arrébb állok az útból. Mikor bejön, gyorsan berohanok a szobába, megtörlöm a hajam, felkapok egy shortot meg egy toppot és két tiszta törölközővel már kint is termek. Roppant gyors tudok lenni, ha akarok. – Na vedd le azt a csurom vizes…mindent! – nevetek fel, és mikor végez a hajára nyomom a törölközőt és megdörzsölöm. Komolyan, néha olyan mintha a nővére lennék. De nem baj élvezem, nagyon ragaszkodom hozzá. Stella nyávogva jön ki a szobámból, mire rádobom a vizes törülközőt, hogy nem, most nem érek rá. Erre megsértődik…chh, hisztis dög. Sóhajtva ülök le a kanapéra, és nézek rá.
- Na és merre jártál, hogy így eláztál? – nézek rá érdeklődően, miközben törökülésbe fészkelődöm magam. Érdekes délután lesz.

Az édességek tele vannak boldogsághormonokkal. Ezt már ötévesen megtanultam a nagymamámtól. Akkoriban mindig vittem a szüleimnek is a csokoládékat, hogy egyék meg és ettől nem fognak veszekedni hanem boldogok lesznek. Tudom ez csöppet nyálasan hangzik és ötkéeltesen beleillik akármelyik Disney Chanelles filmbe. Amikor ezt bejátszottam, körülbelül két percre abbahagyták a veszekedést, de aztán ugyanúgy folytatták mint előtte. Szóval egy idő után kénytelen voltam felhagyni ezen próbálkozásaimmal. ODáig is eljutottam, hogy anyám folyton piszkált, hogy el fognak rohadni a fogaim ha ennyi édességet eszek. És most itt vagyok 24 évesen egyetlen egy tömött foggal ! Szóval ennyit arról, hogy elrohadnak a fogaim. De most igazából arra akartam kitérni, hogy azért ez a rohadt nagy édességimádatom, hogy ne legyek sose szomorú vagy ideges. Ezért van az, hogy a nap 24 órájából általában 23-ban életkedvem a tetőfokán van. De ez a rohadt eső, képes volt minden ideámat a földbe döngölni.
Hála égnek azonban, ebben a kilátástalan helyzetben is felcsillan a remény, jelenleg Cressie háza a kis úszó sziegt, ami talán megment attól, hogy még a bőröm is leázzon rólam. Miközben elindulok a ház felé, ami szerintem hasonlít valamicskét az ő házára, már amennyire az emlékeim nem csalnak, eldöntöm, hogy 3 házat próbálok meg még ezen kívül, ha nem itt lakik. De úgy tűnik valamikor a nap elején szarba nyúlhattam, hiszen miután nyílik az ajtó Cressiet pillantom meg egy szál törölközőbe csavarva, vizes hajjal.
- Adósod vagyok - megkönnyebbülten felsóhajtok és belépek mellette, majd valami asztalszerű tárgyra lepakolom a két zacskó édességet és lassan kezdek megszabadulni a ruháimtól. Először szépen leveszem a pólómat, ezzel közszemlélre bocsátva isteni felsőtestemet, majd kibújok a nadrágomból.
- Ha akarsz elfordulhatsz - vigyorgok Cressiere, amikor boxerem levétele következne . Én speciel nem vagyok szégyenlős egy cseppet sem, így gyorsan ledobom az utolsó vizes ruhadarabot és kinyújtom a kezem az egyik törölközőért, amibe szépen becsavarom magam. Hagyom, hogy a kiélhesse perverzitását a hajam törölközővel való dörzsölésében, majd amikor végez csalódottan végignézek rajta.
- Igazán maradhattál volna törölközőben, így olyan idétlenül érzem magam - csóválom meg a fejem egy vigyor keretében, majd odasétálok a kanapéhoz és leülök mellé.
- Boltban voltam - bökök a fejemmel a zacskók felé, majd nekidőlök a háttámlának és hátrahajtom a fejem - Nem akarok pofátlan lenni, de elképesztően jól esne egy hideg sör vagy valami ... - dünnyögöm neki lehunyt szemmel, élvezve, hogy a bőröm száradásnak indul. Közben azon reménykedek, hogy nem fog elállni az eső egy tíz percen belül. Bár ezek a nyári zuhancsok kiszámíthatatlanok...