somewhere over the rainbow
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

somewhere over the rainbow

life in hawaii
 
KezdőlapLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 slave new world ~ noelle&pete ::

Go down 
2 posters
SzerzőÜzenet
Pete Schweinsberg
;; férfiak
;; férfiak
Pete Schweinsberg


Hozzászólások száma : 5
Join date : 2012. Aug. 06.

slave new world ~ noelle&pete :: Empty
TémanyitásTárgy: slave new world ~ noelle&pete ::   slave new world ~ noelle&pete :: I_icon_minitimeHétf. Aug. 20, 2012 4:29 am

    Furcsa dolog ez a randizás. Vagy legalábbis nekem, és igen, gondolom, hogy ebben eléggé közrejátszik az is, hogy ritkán szoktam. És… lehet, hogy emiatt is, meg talán azért is, mert vele már most más az egész. Nem gondolok most nagy dolgokra, csak annyira, hogy úgy… egy hete, ha megismertem, és szinte már most többet voltam vele, mint a legutóbbi barátnőmmel, akivel együtt voltam. Meg ez az egész nem is így indult, nem… gondoltam én arra, hogy majd még randizni is elviszem, mert eléggé „csak szexnek” tűnt a mi kis kapcsolatunk, de… így már nyilván egy kicsit más, ha túl sokkal nem is, de azért, igen.

    Próbáltam nem túl sokat gondolkozni ilyesmiken, ezért mikor hazaértem, egyből a fürdőszobába indultam, gyorsan megszabadultam mindenféle ruhától, és csak magamra engedtem a kellemesen meleg vizet. Mikor végeztem, kerestem egy egyszerű, rövid ujjú, sima fekete inget, amit megfelelőnek találtam, hogy akár egy kissé elegánsabb helyre is fel lehessen venni, meg egy hozzáillő nadrágot, és szépen felöltöztem. A tükör előtt állva egy pillanatig az jutott eszembe, hogy talán célszerűbb lenne, ha nem rövidujjasban mennék, mert így látszódnak a tetoválások a karomon, de… igazából nem érdekelt, ez is ugyanúgy hozzám tartozott, mint bármi más, szóval végül is maradtam abban, amit eredetileg választottam.

    Bezártam a lakásomat, beültem a kocsimba, és elindultam felé. Már majdnem ott voltam, amikor eszembe jutott, hogy… talán nem teljesen üres kézzel kellene beállítanom, és mikor ezzel párhuzamosan megláttam egy kis virágboltot, egyértelmű volt, hogy oda kellett bemennem. Elég gyorsan végeztem, és szinte már csak egy saroknyira voltam a lakásától, és mikor odaértem, leparkoltam a kocsit, kiszálltam, és becsöngettem hozzá.

    - Szia – mosolyodtam el, amikor megláttam, és lassan végigpillantottam rajta. – Nagyon… csinos vagy – jelentettem ki egyszerűen, miközben átnyújtottam neki azt az egy szál vörös rózsát, amit alig pár perce vettem. – A… virágos azt mondta, hogy hozzak inkább… - egy pillanatra elgondolkoztam, hogy mi is volt a növény neve, de aztán végül is eszembe jutott. – kálát, mert az valami olyasmit jelent, hogy gyönyörű vagy, és bár… ez igaz, a virág nem volt olyan szép, mint te, szóval… - vállat vontam, és egy kicsit olyan érzésem volt, hogy már most kicsit többet mondtam, mint szükséges lett volna, ezért inkább csak újra végigmértem őt. – Kész vagy, mehetünk? – kérdeztem mosolyogva, és odaléptem hozzá, hogy egy csókot nyomhassak az arcára, miközben lassan végigsimítottam az egyik karján. Tényleg istenien nézett ki, és… örültem, hogy a ma estét együtt töltjük.

    [ez most borzasztó, tényleg, bocsi érte. de azért imádlak.]
Vissza az elejére Go down
Noelle Kawai
;; nők
;; nők
Noelle Kawai


Hozzászólások száma : 7
Join date : 2012. Apr. 15.

slave new world ~ noelle&pete :: Empty
TémanyitásTárgy: Re: slave new world ~ noelle&pete ::   slave new world ~ noelle&pete :: I_icon_minitimeSzomb. Aug. 25, 2012 2:23 am

    Olyan tanácstalanul álltam a ruhásszekrény előtt, mintha minimum az életem múlt volna a döntésen. Főleg úgy, hogy már előre eldöntöttem, hogy mit fogok felvenni. Igen, emlékeim szerint épp azért akartam elmenni, hogy felvehessem. Most mégis elbizonytalanodtam. Pedig legtöbbször a legkevésbé sem érdekelt, hogy miben lépek ki az utcára. És az ő esetében valószínűleg nem is számított annyira, hiszen már látott meztelenül is. Azután meg annyira lényegtelen, hogy mit veszek fel, az agya úgyis azt a képet tárolta el rólam. Ez még előnyös is lehet. Habár egy szépen kivágott ruha elterelheti arról a figyelmet, ha mondjuk nem tudom, hogy mit kellene mondanom..

    És legtöbbször nem tudom, hogy mit kell mondanom, hiszen a kapcsolatokban szerzett tapasztalatom egyenlő a nullával. Nem is vagyok biztos abban, hogy szükségem van nekem az elkötelezettségre meg minden ilyesmire. Azt persze tudom, hogy szeretek vele lenni. Ráadásul akármennyire is rosszul vagyok ettől a gondolattól, attól még tény, hogy elég sokat jelent nekem.

    Aztán ott volt az a kérdés is, hogy mit csináljak a hajammal. A legtöbbször még fésülködni is lusta voltam, de most mégis itt ácsorgok akkora csavarókkal a fejemen, hogy csodálom, hogy még tudok mozogni. Reménytelen vagyok. Legszívesebben felpofoznám magam, de az arcpakolásomtól valószínűleg az arcomhoz ragadna a kezem.

    Miután lemostam magamról mindent, kiszedegettem az oda nem illő tárgyakat és még a körmeimet is kifestettem, végre oda mertem állni a tükör elé. Végigpillantottam magamon és egész elégedett voltam a látvánnyal. Ha meztelenül kellett volna mennem, nem lett volna semmi baj. Odapillantottam az ágyon elhelyezett gyönyörű fekete csipke bugyira és melltartóra, aztán vissza a ruhára az akasztón. Elég hosszú volt… Ezért hát nem vettem fel semmit, és inkább kisétáltam a fürdőbe, hogy rendbe rakjam a hajam és a fejem. Nem akartam túlzásba vinni a sminkelést vagy ilyesmi, de azért próbálkoztam.

    Nem is lett volna időm arra, hogy rendesen kivakoljam magam, mert már meg is szólalt a csengő. Sejtésem sem volt arról, hogy mikor telhetett el ennyi idő. Szóval hirtelen csak a ruhát kaptam fel, szomorúan pillantva a csodás fehérneműre, aztán beletúrtam a hajamba és az ajtóhoz rohantam. Nem mintha egyébként is terveztem volna, hogy felveszem.

    - Ó hello – motyogtam, miközben kicsit lentebb húztam a ruhát. – Őő… Köszönöm – mosolyogva elvettem tőle a rózsát és próbáltam nem arra gondolni, hogy ezelőtt még soha nem kaptam senkitől virágot. Mindent el kell kezdeni egyszer. – Nyugi már – elnevettem magam és megráztam a fejem. – Felesleges ennyit magyaráznod, a végén így is úgy is megdughatsz – vigyorogva odahajoltam hozzá, aztán nyomtam egy csókot a szájára. – És persze, csak felkapom a cipőm. Meg ezt beviszem… - motyogtam, aztán berohantam és váza híján egy borosüvegbe engedtem vizet a rózsának. Kifelé még egyszer meglestem magam a tükörben, aztán beleugrottam a cipőimbe. Visszamentem hozzá és sóhajtva megfogtam a kezét. Lehet mégis kellett volna az a bugyi.
Vissza az elejére Go down
Pete Schweinsberg
;; férfiak
;; férfiak
Pete Schweinsberg


Hozzászólások száma : 5
Join date : 2012. Aug. 06.

slave new world ~ noelle&pete :: Empty
TémanyitásTárgy: Re: slave new world ~ noelle&pete ::   slave new world ~ noelle&pete :: I_icon_minitimeHétf. Szept. 03, 2012 1:33 am

    Még mindig furcsa volt a gondolat, hogy mi tényleg randizunk. És nem csak azért, mert egyébként nem szokásom, hanem… ez az egész nem így indult, és nem is számítottam ilyesmire. Jobb esetben is csak rra, hogy majd amikor unatkozik, vagy valamelyikünknek kedve van, akkor csak híjuk egymást, és… én pedig biztosan benne lettem volna. Szó szerint is. Erre a gondolatra halkan nevetnem kellett, aztán inkább csak megráztam a fejem, hogy elkergessem az ide nem illő gondolataimat, legalábbis egy kis időre. És azt hiszem, hogy végül is sikerrel jártam. Aztán ő hozta fel újból, én meg már nem tehettem ellene semmit. Túl késő volt.

    - Miből is gondoltad, hogy ez a célom? – lassan elvigyorodtam, és ezzel párhuzamosan vontam fel a szemöldökömet. És bár tényleg nem bántam volna, ha ez lesz az este vége, tényleg nem csak… emiatt jöttem. Azt hiszem, akkor se lett volna gond, ha nincs szex, bár… mellette nehéz az ilyesmit megállni. És… már megint ezek a szavak. – Siess – vigyorogva a fenekére csaptam, amikor megfordult, hogy még felvegye a cipőjét, meg elintézze amit kell, én pedig csak álltam, és – meglepő módon – teljesen eltűnt a kezdeti idegességem, egy kicsit… megnyugodtam, vagy hogy is mondjam. És… ez a normális is, hiszen felesleges aggódni, ismerem őt, és nem lesz semmi gond. Most már biztos voltam benne.

    Mosolyogva figyelve álltam, amig bezárta az ajtót, és addig lassan újra végigmértem. Továbbra is igaz volt, hogy gyönyörűen nézett ki, és a magas sarkútól kevésbé tűnt alacsonynak is, bár azért még így is le kellett kicsit hajolnom, hogy megcsókolhassam. Aztán megfogtam a kezét, és az autó felé indultam. Amikor odaértünk kinyitottam neki az ajtót, és ha beszállt, megkerülve a járművet, én is beültem.

    - Foglaltam gyorsan asztalt egy étteremben – mondtam neki mosolyogva, és sebváltóról lassan a combjára csúsztattam a kezemet. – És remélem, hogy szereted a halat – halkan nevetve megráztam a fejemet. – Bár… ha minden igaz, lehet mást is kapni, de főleg azt – vigyorogva vállat vontam, de amíg beszéltem végig az úton tartottam a szemem. - Szóval… ha végeztünk, mit szeretnél csinálni? – mosolyogva rápillantottam, és gyorsan végigmértem, ha már úgy is a piros lámpát kaptunk. – Tényleg elképesztően nézel ki – mondtam kicsit halkabban, miközben odahajoltam, és egy csókot nyomtam a szájára, amíg még nem kellett indulni. Örültem, hogy itt voltunk.

[/quote]
Vissza az elejére Go down
Noelle Kawai
;; nők
;; nők
Noelle Kawai


Hozzászólások száma : 7
Join date : 2012. Apr. 15.

slave new world ~ noelle&pete :: Empty
TémanyitásTárgy: Re: slave new world ~ noelle&pete ::   slave new world ~ noelle&pete :: I_icon_minitimeHétf. Szept. 03, 2012 2:56 am

    Nem számít, hogy az életemben milyen helyzet adódik majd, én mindig a saját érdekeimet fogom először nézni. Tudom, hogy ez nem helyes, de olyan sokáig voltam egyedül csak magamra utalva, hogy egyszerűen csak ehhez szoktam hozzá. És egyébként is, valahogy mindig túl önző voltam ahhoz, hogy normális kapcsolatom legyen bárkivel is. Mondhatnám, hogy azért, mert nem akartam csalódni és egyedül a saját védelmem érdekében tettem, de… Ez elég szörnyű kifogás lenne, ráadásul szintén csak azt bizonyítanám vele, hogy senki mással nem vagyok képes törődni magamon kívül. Nem mintha szükségem lenne arra, hogy kifogásokat gyártsak.

    Habár akármennyire győzködöm magam arról, hogy nem helyes az, amit most csinálok… Valahogy soha nem sikerül megfelelő indokot találnom arra, hogy miért lenne rossz vége. Vagyis ha sok időm lenne rá, biztosan megunnám, és amikor már nem érzem jól magam, könnyedén találok kifogást mindenre. Most pedig éppen az a probléma, hogy meglepően jól érzem magam.

    - Ne is próbáld tagadni, látom a fejeden – vigyorogva az arcára mutattam, aztán inkább elfordultam egy kicsit és megpróbáltam összeszedni magam. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy szerettem vagy utáltam azt, hogy szinte állandóan vigyorogtam mellette. Pedig soha nem voltam az a vihogós ember, most meg alig ismerek magamra. – Habár lehet, hogy csak a saját szexuális vágyaimat vetíti ki rád az agyam, hogy megnyugtassa magát – tettem hozzá komolyan, de aztán csak megint mosolyognom kellett, szóval inkább feladtam és a hajamat igazgattam tovább. Persze azt sem akartam, hogy azt higgye, hogy állandóan a külsőmmel voltam elfoglalva, ami egyébként egyáltalán nem így volt, de…

    Megint túl sokat gondolkozok. Nyugodtnak kellene lennem, egy ilyen helyzetben mindig nyugodt voltam. Aztán az már a másik, hogy ez a kijelentésem nem egészen állja meg a helyét, hiszen nagyjából olyan… Soha nem voltam ebben a helyzetben. Meg egyébként is, majd pont elvárja tőlem bárki is, hogy nyugodt legyek, amikor a fenekemet csapkodja azzal a csodálatos és hatalmas kezével. Fúj, undorító vagyok. Ez pedig vicces, legszívesebben csak kinevetném magam.

    - Remélem, nem szándékozol tovább nőni – mondtam neki, miközben felpillantottam rá még az ajtóban állva. Főleg azért, mert már akkor éreztem, hogy valami nem lesz rendben lentebb. Khm… Ó igen, most nem éppen derékmagasságra gondoltam, habár ott is igen érdekes dolgok zajlottak. Sokkal inkább arra, hogy a lábam már akkor kényelmetlenül érezte magát abban a cipőben. Tudtam, hogy nem ez lesz a megfelelő választás, de… Nem szoktam ilyet gyakran csinálni, de előrébb vettem a külsőt, mint a kényelmet. És szépen mondva rábasztam. Lehet, hogy később mezítláb fogok járkálni, ami engem nem igazán zavart volna, de… - De biztos nem, ilyen öregen már hova… - folytattam már vigyorogva, aztán inkább csak csendben maradtam és elfordítottam a fejem. Gondoltam, hogy csak tisztában van azzal, hogy nem gondolom komolyan. Erre pedig egyszerűen rá lehet jönni és még csak nem is engem kell ismerni hozzá. Ha ő öreg lenne, akkor én is az lennék. És melyik nő reklámozná azt saját magáról, hogy egy vénség? – Már úgyis csak összemenni fogsz – nem éreztem úgy, hogy már tényleg ideje lenne csendben maradnom, szóval még vigyorogtam egyet, aztán inkább menekülőre fogtam. Valójában csak az autó felé indultam meg, és mondjuk ki is nyitotta az ajtót, de a sebesség, amivel elindultam… Felettébb figyelemreméltó volt.

    - Ó, én mindent megeszek… - olyan édesen mosolyogtam rá, hogy tényleg biztos voltam abban, hogy az arcom minden porcikája azt üzeni, amit akartam. Tényleg örültem volna, ha fentebb csúsztatja a kezét. Nem vagyok én telhetetlen, de … Legalább egy kicsit. – Mármint akkor, ha jól van elkészítve, konyhamalac nem vagyok – mondtam még kicsit elgondolkozva, majd inkább úgy döntöttem, hogy nézelődök egy kicsit, de abban a pillanatban legszívesebben kicsináltam volna az agyam, amiért úgy döntött, hogy jó ötlet lesz egyszerre köhögésre és nevetésre ingerelni. Nem, most mondom, hogy nem volt kellemes. Sem vicces. – Bocsi… - már csak nevetve próbáltam összeszedni magam és a gondolataimat, de akkor véletlenül megmozdítottam a könyökömet is, amivel véletlenül lehúztam az ablakot.

    Akkor már az egyetlen gondolatom annyi volt, hogy meg akarok halni. És akkor a hullám is vigyorgott volna, pontosan olyan idióta módon, mint én akkor. Az egyetlen pedig, akinek ez megengedhető, az Tywin Lannister. Én pedig feleannyira sem vagyok nagyságos, csodálatos és határozott, mint ő.

    - Hogy mit akarok csinálni? – felvont szemöldökkel pillantottam rá. - Egyelőre nem úgy dönteni, hogy kinyírom magam. Tényleg nem tudom, hogy mi van velem, sajnálom – próbáltam szépen mosolyogni rá, de jobbnak láttam, ha inkább nem nézek rá, amíg oda nem érünk. – Ha bedrogoztál, akkor nagyon jól csináltad – nevetve megráztam a fejem, aztán az órámra pillantottam. – Maga is kifejezetten vonzó, uram – mondtam neki komolyan, aztán végül csak végigpillantottam rajta.

    Nem tudom, szeretek vele lenni. Szeretném, ha odaérnénk. És még mindig szeretném, ha fentebb lenne a keze.

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





slave new world ~ noelle&pete :: Empty
TémanyitásTárgy: Re: slave new world ~ noelle&pete ::   slave new world ~ noelle&pete :: I_icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
slave new world ~ noelle&pete ::
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Tiffany& Noelle~ Park
» Tiff&Pete hangszerbolt
» alone the world
» magic world
» life in the world

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
somewhere over the rainbow :: JÁTÉKTÉR :: EGYÉB HELYSZÍNEK-
Ugrás: