Raina & Ramon - Bár

I WAS CALLED OUT IN THE DARK

A Rilakummás ébresztőóra szar.

Én mondom neked, még soha az életben nem hallottam ennél idiótább és idegesítőbb hangot, mint amilyen ennek a nyavalyának van. Imádom a Rilakummát, meg minden, de ezt az óra egyszerűen úgy el van rontva, ahogy csak lehetséges. Kár, hogy ajándék volt, mert különben már rég valamelyik szeméttelepen csiripelhetne magának. Pffff. Mindegy, nem hiszem, hogy valaha is használni fogom megint.

Álmosan nyújtom ki a jobb kezemet, lelógatva az ágyról. Nem szeretnék felkelni, alig aludtam négy órát, de ami szabály, az szabály, hétkor kelés van. (Igen, a saját szabályom, igen, tudom, hogy hülye szabályaim vannak.) Felsóhajtok, majd lerúgom magamról a selyemtakarót és kikászálódok a pihe-puha ágyból. Leveszem a párducmintás hálóingem és gyorsan alsóneműre váltok, majd egyszer körbeszaladok a házban, hogy megtaláljam a felsőmet, amit fel szeretnék venni. Jellemző, hogy mindig az a ruha nincs elől, ami kéne. Megint felsóhajtok, aztán halkan benyitok hugi szobájába, hogy körbenézzek, nincs-e véletlenül nála az ingem. Még alszik, szokásához híven, úgyhogy óvatosan belopózok és benézek a gardróbjába. Amikor meglátom a keresett ruhadarabot, elvigyorodom és azzal a kezemben kisettenkedek a szobájából.

Körülbelül fél óra alatt elkészülődöm, halfonásba fogom össze a hajam és fel is öltözöm, megiszom a reggeli narancslevem, betörök néhány ablakot meg ilyesmi. Szokásos délelőtti helyemre, a bárba készülök ugyanis, mint ilyenkor mindig, unatkozom és soha nem voltam olyan szívtelen, hogy ezért felkeltsem drága Cellust. Néha komolyan elgondolkozom azon, hogy nekem se kéne reggel hétkor kelnem… Legyintek, majd összeszedem a cuccaimat és csendben elhagyom a házat, hagyva egy üzenet a húgomnak, hogy a bárban vagyok és ha kellenék, ott keressen. Nem tudom, hogy az utóbbit minek írtam, hiszen csak egy SMS-t kell írnia és máris a rendelkezésére állok, de azért jó érzés kézzel írt üzenetet hagyni valakinek. Néha olyan rossz, hogy ennyire előrehaladott a technika, semmi élvezet nincs benne.

Szerencsére a bár nincs messze az otthonunktól – rájöttem egyébként, hogy a legtöbb jó hely a közelben van, papa most is jól választott helyet, mint mindig –, úgyhogy gyalog megyek, remélve, hogy nem lesz megint forróság, mert az ingben nem lenne valami kellemes. Hiába van a táskámban egy pót tank top, attól még kellemetlen, ha izzadságfoltok kezdenek éktelenkedni a ruhán. Nem tervezem azonban, hogy tizenegynél tovább maradok, úgyhogy remélem sikerül majd elkerülnöm a déli forróságot.

Amint megpillantom a bárt, felgyorsítom a lépteimet és még mielőtt még bemennék a helyiségbe, megpillantom a bár tulajdonosát kint ülve a teraszon. Elmosolyodom és integetve elindulok felé. Kissé meghajolok – hm, le se lehetne tagadni a koreai származásomat – aztán leülök a közelébe.

- Jó reggelt! – köszönök neki, majd megtámasztom az államat a tenyeremen. – Még pihenőre is jut idő? Jól megy…

KINEK: RAMON. RUHA: ITT ITT^^ SZÓSZÁM: 429 MEGJEGYZÉS: ELÉG BÉNA LETT ;___;