somewhere over the rainbow

life in hawaii
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 i wanna feel you from the inside - Magdika & Andri

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Andri Frandsen
;; férfiak
;; férfiak
avatar

Hozzászólások száma : 6
Male Join date : 2012. Jul. 01.

TémanyitásTárgy: i wanna feel you from the inside - Magdika & Andri   Vas. Júl. 01, 2012 10:23 am

Egy hotelszobában voltunk. Itt egyszerű ismeretlennek maradni. Nem mintha olyan nagyon titkolóznom kéne. Nem vagyok híres, legalábbis nem a vörös szőnyegen. A berendezés természetesen már akkor sem mondott semmit, amikor beléptem a szobába, most sem jelent többet puszta kelléknél. Kellék ahhoz, hogy ne kövezzenek meg, mert teszem, amit jónak látok. Az emberek prűd része nem tudja elfogadni, hogy élnek olyanok is, akik ösztönösen cselekszenek, kielégítik, azt akit, vagy amit kell. Ez talán még elfogadható lenne. Csak az nem, hogy ott, ahol akarom.

Kicsit már úgy éreztem magam, mint egy öreg kéjenc, aki mindig valami hotelbe hordja fel a fiatal kislányokat, akiket valami tárgyalás után szedett össze, ahol megduplázta az egyébként is milliós nagyságú keresetét. Az én helyzetem kicsit sem hasonlított arra, ami a fejemben megjelent, de vannak furcsa ötleteim. Remélem hatvan éves koromra úgy végzem, mint Hugh. Rengeteg nővel.

Le kellett hunynom a szemem. Éreznem kellett. A szívem dobogását, a zenét, aztán magát az érzést. Éreztem, ahogy egyik pillanatról a másikra minden porcikámmal kívántam. Szinte öntudatlanul kezdtem mozogni. Mindig más egy ilyen tánc, mint amit a közönségnek adok elő. Az meg van rendezve, a mozdulatokat előre be kell gyakorolni, hogy tökéletesek legyenek, olyan hatást váltsak ki vele, amit akarok, hogy érezzenek. Itt nem lehet, most nem. Már éreztem. Éreztem a zenét, tudtam, hogy miért csinálom, ahogy lassan kerültek le a ruhadarabok. Először csak egy póló, aztán egy nadrág, lassan, amilyen lassan csak lehet. Szinte már fájdalmasan – legalábbis részemről már kezdett az lenni. Most sokkal nehezebb volt, mint máskor. Vissza kellett fognom magam, nehogy egyszerűen csak magamévá tegyem, mert megállapodtunk.

Megállapodtunk, hogy mutatok neki valamit abból, ami én vagyok, cserébe persze én is kapok valamit. Termékbemutatót már kaptam, de az mégis kinek volt elég, bármikor az életben? Telhetetlen vagyok. Belőle meg egyszerűen több kell. Mindenki ismeri azt az érzést, amikor belekóstol valamibe, aztán egyszerűen nem képes leállni, többet és többet akar. Nekem most ő kellett.

Felszínesnek mondanának ezért. Esetleg a inkább bunkónak, olyannak, aki csak a szexre megy. Belegondolva a legtöbb esetben így is van. Persze az oviban minden második szőke, barna, vörös, vagy fekete kislány az igazi volt. Azóta megváltoztam. Nem olyan változás volt, mint a könyvekben, ahol valaki azért játszik nagyfiút, mert korábban összetörték a kicsi szívét. Egyszerűen csak jobb akartam lenni a bátyámnál. De ez is olyan, mint valami rossz film. Talán van olyan is, aki ezért csak rossz fiúnak nevezne.

Nem bírom tovább. Képtelenség, amikor látom, hogy ott van előttem, már nem tudok arra koncentrálni, hogy szép lassan húzzam le magamról a ruhákat, nem megy. Nem sikerül tovább nem odafigyelnem a szövegre, amikor azt hallom, hogy i wanna fuck you like an animal. Odalépek hozzá, és magamhoz húzom, hogy finomkodás nélkül, szinte követelőzve megcsókoljam. Akartam. És most már az sem érdekelt, hogy még van rajtam egy darab ruha. Az a megállapodás már a múlté volt, régen elfelejtettem, hogy nem ez lenne a dolgom. Inkább már dobtam, mint fektettem az ágyra. Tudtam, hogy ha még egy perccel is tovább kell várnom, egyszerűen kigyulladok…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Magda Powell
;; nők
;; nők
avatar

Hozzászólások száma : 5
Join date : 2012. Jul. 01.

TémanyitásTárgy: Re: i wanna feel you from the inside - Magdika & Andri   Kedd Júl. 03, 2012 12:51 am

    Hozzászoktam már a kényszerességhez. Az erőltetett mozdulatok sorozatához, amelyek mögött semmi őszinteség nem lapult. A hamis pillantásokhoz, minden egyes hazug sóhajhoz. Rég óta ebből állt az életem, és kezdtem elfogadni, hogy minden csak megjátszott élvezethajhászat lett számomra. Egy ideig még próbáltam átadni magam az érzésnek, de néhány rossz élmény elegendő volt ahhoz, hogy újra egy színlelt álarc mögé űzzön vissza. Még emlékeztem arra, hogy milyen volt régen, amikor még minden más volt. Amikor még izzadtan és nedvesen ébredtem egy mocskos álom után, és összeszorított lábakkal kellett visszaaludnom, nehogy a húgom bármit is észrevegyen. Zavarba ejtő gondolatok voltak, olyanok, amiket a családom mindig elítélt. Nem engedhettem volna meg magamnak, de mégis fellázadtam a korlátok ellen, amiket felállítottak nekem. Élni akartam, de úgy igazán. Nem csak várni arra, hogy elvegyen valami szerencsétlen, akit a család választott nekem, és akinek habár van diplomája, az élete csak ismétlődő tevékenységekből áll. Minden nap ugyanazokat csinálja, ráadásul ugyanabban a sorrendben. Én ezt nem akartam. Élni akartam.

    Szenvedélyesen csinálni mindent, még a legegyszerűbb dolgokat is. Vágytam a szerelemre. A szabadságra, mindenre, ami nem volt meg nekem akkor. Aztán megszereztem, és ugyanilyen gyorsan el is veszítettem mindent, ami fontos volt nekem. Visszazuhantam ugyanabba, ami elől olyan sok éven keresztül menekültem.

    Túl sokat jártam ilyen helyekre. Hotelekbe, sötét szobákba, ahol valószínűleg egy kémlelő szempár sem talál meg engem az aktuális vevővel. Szeretem annak mondani, habár semmi szépítenivaló nem volt azon, amivel foglalkoztam. Lehetett volna rosszabb is, legalább elég pénzt hozott nekem. Jóval többet, mint amennyiből meg tudtam élni, és jóval többet annál is, amit bármi mással kerestem volna. Viszont jóval kevesebbet annál, ami el tudta volna feledtetni velem a dolog árnyoldalát. Tudni akartam, hogy ő tudja-e. Tudni akartam, mert talán kiábrándulnék, ha az ellenkezője derülne ki annak, amit mindvégig gondoltam. Talán csak játszik velem, de engem ez a játék mégis annyira magával ragad, hogy gondolkozni sem tudok. Feltüzel, hogy akar valaki. Feltüzel, hogy én is akarom.

    Nem érzékeltem, nem tudtam, hogy mindvégig csak a fantáziám játszott velem, vagy tényleg ő volt ott előttem. Éreztem, hogy egyre nehezebb csak néznem. A fejem valami furcsa ritmusra lüktetett, és már nem is hallottam a zenét, nem tudtam gondolkozni, csak belezuhantam az egészbe. Egyre mélyebbre, a testem furcsa játékot játszott az érzékeimmel. Pedig ott voltam, ott volt ő is. Kinyitottam a szemeimet… Addig csukva voltak? Én csak csókoltam, és élveztem, ahogyan a nyelve heves táncot jár az enyémmel, miközben a testünk összesimult. Nem emlékeztem arra sem, hogyan kerültem az ágyra. Nem voltak már gondolataim, csak vágytam rá. Nem volt más csak a vágy, ami bekebelezett minden mást bennem. Talán letéptem róla az utolsó ruhadarabot, de akkor ez nem számított. Akartam, hogy teljesen meztelen legyen, érezni akartam a bőrét, ahogyan az enyémhez tapad. Rajtam volt, mellettem volt, de én még közelebb akartam őt.. Követelőzően rántottam magamhoz, és cseppet sem óvatosan vezettem magamba. Igen, így akartam. Őt. Bennem. Mélyen. Sokáig.


    ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

    words: fogalmam sincs, de sajnálatos módon biztos kevesebb, mint a tiéd.
    music: a mymusic top10-es dugós zene listáját hallgattam éppen. főleg azt a német cuccot.
    notes: életemben nem írtam még ennyi rövid mondatot és szóismétlést. zavaros is. de azt hiszem célom volt vele.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Andri Frandsen
;; férfiak
;; férfiak
avatar

Hozzászólások száma : 6
Male Join date : 2012. Jul. 01.

TémanyitásTárgy: Re: i wanna feel you from the inside - Magdika & Andri   Szomb. Júl. 07, 2012 6:38 am

Semmi vicc nem volt benne. Egész egyszerűen arról szólt a dolog, hogy mind a ketten akarjuk a másikat. Furcsa egy dolog, ha már az első pillantástól fogva kívánsz valakit. Az pedig, hogy meg is kapod, maga a mennyország.

Mintha órák teltek volna el eddig a pillanatig, hogy mind ketten meztelenek vagyunk. Nem akartam elengedni, éreztem, hogy közel kell lennem hozzá. Még közelebb. De az már lehetetlen. Bőrünk összesimult, amennyire csak lehetett. Egyre nehezebben szedtem a levegőt, a tüdőmnek ideje sem volt teljesen megtelni. Most az egésznek nem volt felépítése. Nem egy szűz lánnyal voltam, akivel szelíden kell kezdeni, hogy aztán határozottan folytassam. Most minden nagyon célratörő volt, annak ellenére, hogy a gondolataim már nem is nagyon voltak gondolatnak mondhatóak. Ösztönösen kezdtem mozogni. Határozottan. Nem fogtam vissza magam, hiszen ki hallaná meg itt? Utólag már biztosan nem is ez a hotelszoba lesz volna a legötletesebb, viszont ez volt a legközelebb, ami nagy előny.

Nem érdekelt, hogy minek tekint. Persze, hogy nem akartam egy lenni a sok közül - azt mindig utáltam. De ez nem csak egy emberen múlik, nem csak rajtam. De igazság szerint ez most teljesen mindegy is volt.

Határozott lökések voltak. Nem egy, nem kettő, nem is tíz. Imádtam. Élveztem, minden porcikámmal. Élveztem, ahogy összesimulunk. Azt is, hogy teljesen együtt mozgunk, mintha nem először csinálnánk együtt. Erre vártam. Rá. Azt, hogy vele legyek. Benne legyek. Egyre rendszertelenebben szedtem a levegőt, de nem voltam fáradt. Nem kellett megállás. Csak ő. Úgy éreztem teljesen betakarom, mindenhol érintkezik a bőrünk. Mindenhol ott akartam lenni, egy kicsivel sem távolabb. Tetszett és csábított mindene. Még így is azt éreztem, mintha most kéne megszereznem. Csodálatos. Nem tudtam mennyi idő telt el. Tizenöt perc? Fél óra? Talán egy is? Fogalmam sincs. Minden mozdulatunkat élveztem, így nem számított, hogy a másodpercek könyörtelenül haladnak előre. A csúcs ott volt, csak egy hajszálnyira. Még néhány lökés kellett csak, és éreztem, ahogy az elégedettség szétárad, és eljut minden porcikámba.

Olyan volt, mint az instant boldogság. Nem érdekeltek az afrikai éhezők, a szegény emberek. Csak ő volt és én. Kellett jó néhány másodperc, amíg rászántam magam, hogy egyáltalán megmozduljak és lemásszak róla. Mellé gördültem és csak bámultam a plafont. Az első gondolatom az volt, hogy akarom, még. Most kicsit furcsán üresnek éreztem magam, mintha nem lett volna elég. Persze most is akartam. Azt viszont nem szerettem volna, ha megfulladok, mert nem kapok levegőt. A másik az, hogy fogalmam sincs merre lehet a cigim.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Magda Powell
;; nők
;; nők
avatar

Hozzászólások száma : 5
Join date : 2012. Jul. 01.

TémanyitásTárgy: Re: i wanna feel you from the inside - Magdika & Andri   Csüt. Júl. 12, 2012 8:26 am

    Bámultam a plafont, miközben fogalmam sem volt arról, hogy mennyi idő telhetett el. Nem is számított már, hiszen azt sem tudtam, hogy minek az elejét vagy a végét keresem. A hangok és képek egybefolytak már régen, lehetetlen lett volna megkülönböztetni őket. Talán kereshettem volna azt a pillanatot, amikor megláttam őt ebben a szobában. Viszont mennyivel lenne fontosabb annál, mint amikor elbűvölten figyeltem minden egyes mozdulatát? Számítana még egyáltalán az, amikor először nézett a szemembe, vagy amikor először érintett meg úgy, hogy az egész testemben jóleső bizsergés futott végig? Valószínűleg mindez egyetlen apróság lehet ahhoz képest, amikor az első nyögés hagyta el az ajkaimat, amikor végre hosszú idő után magamban éreztem.

    Számomra mindez történhetett volna egy másik életben is, hiszen én csak bámultam a plafont és mindebből csak az érzés maradt meg. Az érzés, ami minden egyes porcikámat elöntötte és a legnagyobb örömömre nem szándékozott eltűnni. Csend volt. A lélegzésem ritmusos ismétlődésén kívül semmit sem hallottam. Abban sem voltam biztos, hogy még mindig ott van mellettem. Nem akartam tudni, ha elment. És azt sem, ha még ott volt. Én csak magammal akartam foglalkozni, és mélyen az emlékezetembe vésni mindent.

    Nevettem… Tényleg nevettem, habár egészen addig nem vettem észre, amíg hirtelen levegőért kellett kapnom. Szörnyű lehetett, de abban a pillanatban nem érdekelt, hogy mit gondol. Nem, nem számított. Lehet, hogy már ott sem volt. Lehet, hogy én sem voltam ott. Hiszen mégis hogyan dönthetném el, hogy valóság-e vagy csak ott ülök azzal a lánnyal a tűz mellett a parton, aki az emlékeimben úgy szerepel, mint akitől nem fogadtam el valamit, ami szebbé tehette volna néhány órámat? Nem, én nem érdemelném meg ezt az érzést…

    Legalábbis egészen addig azt gondoltam, amíg egy szellő meg nem csapta az arcomat. Egy pillanat alatt kirepített a gondolataim által bezárt börtönből. Felültem, majd lassan körbenéztem és megkönnyebbülten vettem észre, hogy az egész előidézője egy nyitva hagyott ablak volt. Szükségem volt a levegőre, még mindig lángoltam. A filmekben talán a lányok magukra tekertek volna egy lepedőt, de én teljesen meztelenül léptem oda. Még jobban kitártam, és lehunyt szemmel élveztem, ahogyan a hűvös levegő végigáramlott a bőrömön. Először eszembe sem jutott ilyeneken gondolkozni, de miközben visszaültem az ágyra, felmerült bennem, hogy meglepően alacsonyabb a hőmérséklet odakint a megszokotthoz képest.

    - Hallottam reggel a rádióban, hogy nagy vihar lesz ma… - mondtam halkan, habár fogalmam sem volt, hogy miért. Csak mondanom kellett valamit, és amikor ez végre felderengett bennem, egyszerűen csak ki kellett mondanom. – Imádom a viharokat – suttogtam, miközben a gondolataimban elmerülve visszadőltem a párnára. Biztos voltam abban, hogy nem kíváncsi rá, de…

    Már régen nem számít az sem, hogy mi fontos és mi nem. Mégis miért kellene arra figyelnem, hogy mikor fogjam be a szám? Meg legalább elvonja a figyelmemet arról, hogy megint akarom. Beteges módon akarom.


    ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

    words: inkább nem akarom tudni, azt hiszem.
    music: kyuss - demon cleaner & queens of the stone age - make it wit chu
    notes: aaahaaa... szóval imádlak meg minden, de ezért bocsi..


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Andri Frandsen
;; férfiak
;; férfiak
avatar

Hozzászólások száma : 6
Male Join date : 2012. Jul. 01.

TémanyitásTárgy: Re: i wanna feel you from the inside - Magdika & Andri   Kedd Júl. 17, 2012 12:28 am

Csak feküdtem ott, és bámultam a plafont. Figyeltem, ahogy egy-egy autó lámpáinak fénye átsuhan a falakon. Egy régi életre emlékeztetett, egy fiatalabb önmagamra. Nem akartam ezt. Nem akartam visszaemlékezni, akkor sem, ha kellemes lett volna. Nem. Egy részem menni akart. Csak menni akartam, kint lenni, a négy falon kívül. A másik meg foggal körömmel itt akart tartani, ki tudja miért. El akartam kezdeni gondolkozni, de az sem ment. Az agyam lázasan tiltakozott minden olyan gondolat ellen, amivel dönteni tudtam volna. Ez így nem lesz jó. Felültem, hátha akkor helyre áll a vérkeringésem. Talán egyszerűen csak azt akartam, hogy beinduljon az agyam. De miért?

Rejtélyes módon igen könnyen megtaláltam a cigimet, pedig általában kellett gondolkoznom rajta, hogy a szoba melyik sarkában is lehet. Ennek ellenére ott hevert a doboz az egyik fotel alatt. Időközben beindult az agyam. Most viszont azt nem akartam, hogy elkezdjek gondolkozni akármin is. Nagyon kellett figyelnem arra, ahogy kiveszek egy szálat a dobozból. Csak az számított, ahogy a számba tűzöm, meggyújtom és szívok belőle, aztán kifújom a füstöt. Csak maga a cselekvés volt. Visszaültem az ágyra, de még mindig úgy éreztem, hogy nem vagyok teljesen magamnál. Furcsa, vagy inkább különleges volt az egész. Próbáltam ugyan legyűrni a gondolatot, hogy megint akarom, de amikor odaállt az ablakhoz, egyszerűen elillant minden próbálkozásom.

- Furcsa.. - dünnyögtem - én is. - Imádom, amikor jön a szél, és megváltoztat mindent. Olyankor mindennek valahogy más színe lesz. Szerettem volna odalépni az ablakhoz és kinézni rajta. Nézni, ahogy a felhők kavarognak és meg-megvillan köztük egy villám. Vagy hallgatni, ahogy távolról morajlik az ég. Ez még a fejemben is túl művészien hangzott.

Ahogy visszadőlt a párnákra... nehezen bírtam megállni, hogy ne érjek hozzá. Csak egy érintés, gondoltam magamban. De már nem voltam benne biztos, hogy mindössze ennyit akarok. Tudom, hogy elnyomtam a cigit, mert később nem gyulladt ki a szoba. Csak én. Odahajoltam hozzá, és lassan végigcsókolgattam a testét, megsimítottam a combját, a mellét. Beletúrtam a hajába, és csókot leheltem a nyakára. Nem csak az az egy érintés volt, amit bebeszéltem magamnak. De egyszerűen nem tudtam magam visszafogni. Mindig csak még egyet, még egyet...

Egy pillanatra bevillant, hogy ez beteges, nem helyes. De nem érdekelt. Mert már ott voltam, megint. A lábai között.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: i wanna feel you from the inside - Magdika & Andri   

Vissza az elejére Go down
 
i wanna feel you from the inside - Magdika & Andri
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
somewhere over the rainbow :: JÁTÉKTÉR :: GODHAVEN'S HOTEL-
Ugrás: